Crea sito

<center>Miniatur&aacutek</center>

A miniatúra  a zománcozás területén egészen újkeletű technika, amit két svájci művész, Jean Toutin és Henri Toutin fejlesztett ki,  majd  követőjük, Jean Petiton tökéletesített  a 17. században.  Ennek az új technikának ihletője a középkori miniatúra. Kisméretű portrékat alkotnak réz alapon, a festőzománcozáshoz hasonló technikával. A művész olaj és terpentin keveréket visz fel fehér zománc-alapra; majd pedig az egészet transzparens (átlátszó) zománccal fedi be, ami által fénylő és világos lesz. Napjainkban  legszívesebben valódi színes zománcokat használnak, hogy égetéskor elkerüljék a színek megváltozását, mely a magas hőmérséklet (8-900 celsius fok) következtében fordulhat elő. A zománc miniatúra legjobban  Nagy Rosztovban (Velíkij Rosztov, Oroszország) fejlődött ki, ahol „finift” néven vált ismertté. A „finift” szó görög eredetű, jelentése:  „világosság, ragyogás”. Először a bizánci zománc-ikonográfiában alkalmazták, fa táblaképeken. A 19. századtól  a finift-zománcalkotások a privát  /nem szakrális/ művészetben is kezdtek elterjedni, elsősorban a portréfestészetben, és ismert alkotásokról való másolatok készítésének  formájában.

 ESCAPE='HTML'